· TÖMÉS:
Abban az esetben, ha a fog kemény szövetein létrejövő elváltozás (FOGSZUVASODÁS) makroszkópos anyaghiányt okoz, ez csak a keményszövetek preparálásáfval járó beavatkozással gyógyítható. A fogban létrejött üreget, arra alkalmas anyaggal ki kell töltenünk. A beavatkozással egyrészt helyreállítjuk a rágóképességet, a fog eredeti, vagy kívánt formáját, másrészt meggátoljuk a betegség továbbhaladását. A XXI. században ez sokkal összetettebb folyamat, szemléletesebb lenne fogfelépítésnek nevezni. A használatos anyagok tulajdonságából adódóan egy igényes ?tömés? nagy odafigyelést igényel, meghatározott sorrendű, idejű és időtartamú lépésekből áll. Olyan esetekben is használhatóak a fogak ?tömésére? alkalmazott anyagok, amikor nincs hiány, sérülés a fogon, csupán esztétikai illetve, funkcionális kívánalmaknak szeretnénk eleget tenni.
Olyan fogmű, amely beborítja a klinikai (eredeti) korona megfelelően előkészített (preparált) felszínét. Anyaga lehet műanyag (ideiglenes) fém (teleszkóp), kerámia (jacket) és ezek kombinációja.
A fogak szájüregi felszínén kezdődő, innen a mélybe haladó, idült (krónikus) folyamat, amelynek lényege a kemény fogszövetek (ZOMÁNC, DENTIN, CEMENT) visszafordíthatatlan roncsolódása. A klasszikus meghatározáson túlmenően a mai funkcionális fogorvosi szemlélet a CARIES kialakulását különböző de- és remineralizációs folyamatok eredőjének tekinti, amely kezdetben (CARIES INCIPIENS) reverzibilis (visszafordítható) lehet. A fogszuvasodást előidéző ártalmak (CARIOGÉN NOXÁK) ismétlődő behatása a folyamat mélybe hatolását és az időtényező függvényében a kemény fogszövetek visszafordíthatatlan destructióját idézi elő. A CARIEST osztályozhatjuk klinikai megjelenési forma (lokalizáció, morfológia), időbeni lefolyás, kialakulás, illetve behatolási mélység (szövettani kép) szerint.
A fogbélűr megnyitása, a benne lévő szövetek (PULPA) esetleg annak maradványainak eltávolítása, feltárása, majd mechanikai, kémiai kitisztítása, dezinficiálása (csírátlanítása), végül hermetikus gyökértömés belehelyezése (GYÖKÉRTÖMÉS).
Az élő szövetek közé az állcsontba ültetett szövetbarát, leggyakrabban titán, vagy újabban cirkónium-oxid kerámia műgyökér, amely a fogpótlás elhorgonyzása végett, ritkán fogszabályzási céllal kerül a szájba. A rá készülő felépítményt szuprastruktúrának nevezzük.
A fogászati implantáció teljes foghiány, sorvégi- illetve egyedi foghiányok pótlására szolgáló eljárás, melynek során titánból készült tartócsavart (implantátumot, művi foggyökeret) helyeznek sebészileg az állcsontgerincbe. A behelyezett implantátum a megfelelő mértékű átcsontosodás után illetve egyedi esetekben azonnal tartópillérként szolgál a különböző típusú fogpótlások számára (korona, híd, műfogsor).
Az implantációs fogpótlás szinte ugyanúgy működik, mint annak előtte a saját fogak. Az implantátumokra készült pótlások nagyon hasonlítanak a természetes fogakhoz, nem szakemberek észre sem veszik a különbséget.
A hiányos fogazatot helyreállító implantációs fogpótlás javítja a rágást és a beszédet, komfortérzést biztosít, előnyösen változtatja meg az arc esztétikáját.
A fog művi eltávolítása. Érzéstelenítésben történik, egyszerűbb esetben "húzással", máskor feltárásból végzendő. A húzás utáni seb mintegy nyílt csonttörésnek tekinthető, amely normál immunrendszerű egyénnél a száj speciális helyzetéből (jó vér és nyirokellátás) adódóan könnyen gyógyul. Ennek ellenére pár egyszerű szabályt be kell tartani. A fog helyén (alveolusban) létrejött véralvadék a gyógyulásban elengedhetetlen fontosságú, hiszen az szervül többek között csonttá. Így annak eltávolítása (kiszívása, kiöblítése) ellenjavallt. A szájhigiénia megfelelő volta segíti és kényelmesebbé teszi a gyógyulási folyamatot. Ezen dolgok alapján nem ajánlatos a húzást követő egy-két napban dohányozni, alkoholt és tejes dolgokat fogyasztani, valamint ajánlatos rendszeresen fogat mosni, még a húzott fog környékét is óvatosan a sebnek megfelelő intenzitással tisztítani, persze a véralvadék helyben tartását szem előtt tartva.
Készítette: www.honlap-kozpont.hu